ÉLETRAJZ

Csáki Róbert 1964. január 13-án született Budapesten.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett 1983-ban. 1986-ban felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol első két évet grafikai-, majd festő szakon tanult. Dienes Gábor, aki nagy hatással volt rá és Felsmann Tamás voltak a mesterei. Miután 1990-ben elvégezte a Főiskolát, 1993-ig Mesterképző kurzuson vett részt. Rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegédjeként dolgozott. Már korai munkáit jellegzetesen egyéni szín- és formavilág, és az ecsetkezelés sajátos módja jellemzi.

      "Csáki Róbert művészete mindenekelőtt intellektuális, befelé figyelő természetű. Szürrealisztikus, sokszor groteszk emberábrázolásával elgondolkodtat bennünket, és az emberi kisszerűséget, gyarlóságot tárja elénk. Festményein kietlen, mesebeli tájakban, eltorzult arcú, álarc mögé rejtőzködő, vagy arc nélküli, magányos számkivetettek jelennek meg. Az álom, a látomás, a szellemi élmény és az érzelmi hatások szövevényes asszociációi mitologikus korokat, stílusokat egy önnön teremtette világot sejtetnek - azaz elvágyódást a jelenből, elfordulást a hétköznapi dolgoktól. 

Képei egyfajta rejtőzködő, ironikusan groteszk szemléletmódot tükröznek. Főszereplői történelmi atmoszférájú, de konkrétan meghatározhatatlan téri dimenzióban ábrázolt, többnyire bizonytalan egzisztenciájú, akarva-akaratlanul passzív figurák. A sokszor személytelen, kiszolgáltatott, magányos alakok, a különös, bizarr, ember-állat keveréklények az elidegenedésre, a változásra való képtelenségre utalnak egy jobbára nyomasztó érzésekkel, kiábrándultsággal terhes, szomorú színpad- és díszlet-világban. 

Csáki Róbert jellegzetesen egyéni szín- és formavilága egyaránt köthető a romantika sejtelmességéhez, a szürrealizmus érzékfölötti, automatikus képtársításához és az expresszionizmus felfokozott lélekállapotaihoz. Számára a festészet örökös intellektuális vívódás, a képzelet és a realitás, illetve a szép és a rút között . 

A művész romantikus alkat, egyszerre feltárulkozni és rejtőzködni akaró. Szeretetre vágyó, ugyanakkor elzárkózó, önnön titkait még önmaga előtt is leleplezni akaró. A képzelet szintjén évszázadókat, évezredeket bolyong, és a nagy kalandozások élményeit, tanulságait fogalmazza meg műveiben. Ugyanúgy otthon van Velázquez, mint Goya vagy Chirico festői világában."

Faludy Anikó - művészettörténész